Öntartósítás kezdőknek
A Lush termékeinek több mint 90%-a öntartósító, tehát nem igényel mesterséges tartósítószert ahhoz, hogy friss maradjon.
De nem egyszerűen arról van szó, hogy kihagyjuk az egyenletből a mesterséges anyagokat. Minden egyes formulát gondosan egyensúlyba kell hozni, hogy praktikus és hosszan tartó termékeket alkothassunk, melyek ugyanolyan hatásosak, mint mesterségesen tartósított változataik. Helen Ambrosen, a Lush társalapítója és feltalálója a következőt mondja: "Ez is egyfajta művészet. Mintha festenél: úgy válogatod ki az összetevőket, hogy együtt a lehető legjobban hassanak. Nem számít, mennyire bio vagy "zöld" egy termék; ha a vásárlónak nem tetszik, nem veszi meg. Olyan receptet kellett alkotnunk, ami megőrzi az eredeti hatást."
Képzeld azt, hogy vacsorára hívod a barátaidat. A védjegyszerű ételedet készíted - chilli con carnét, carbonarát vagy jalfrezit. Minden rendben megy, amíg meg nem tudod, hogy az egyik vendéged különleges diétán van. Lehet, hogy vegán, lisztérzékeny vagy allergiás. A receptet mindenesetre meg kell változtatni. Ha azt akarod, hogy az étel ugyanolyan ínycsiklandozó maradjon, nem elég, ha kihagyod a problémás hozzávalót. Az egészet újra kell gondolnod, hogy a formák, az ízek és az illatok változatlanok maradjanak. Nem akarsz csalódást okozni a vendégeidnek, különösen azoknak, akik már kóstolták a kedvenc fogásodat és számítottak egy jellegzetesen csípős, fűszeres, krémes ízre vagy illatra. Ahhoz, hogy a vacsorád jól süljön el, tekints a receptre úgy, mint egy formulára.
A szabad víz problémája
A szabad víz olyan víz, melyben a mikroorganizmusok képesek szaporodni. Mint minden élőlénynek, a mikroorganizmusoknak is szüksége van vízre és tápanyagra a növekedéshez, így a vízalapú termékek - például a tusfürdők - tökéletes táptalajt nyújtanak a bakteriális tevékenységhez. A kozmetikumok frissen tartásához csökkenteni kell a szabad víz mennyiségét, vagy tartósítószerre van szükség.
A szintetikus tartósítószerek, mint például a parabének, képesek megakadályozni a mikroorganizmusok szaporodását a vízalapú termékekben. A természetes abszorbens anyagok, mint az agyag vagy a vízben oldódó sók és cukrok, szintén használhatók a termék víztartalmának csökkentésére. A szilárd, csomagolás nélküli termékek víztartalma minimális, ezért nincs szükségük tartósítószerekre.
Öntartósítás a gyakorlatban
A szabad víz mennyiségének csökkentésére tett kísérletek odáig vezethetnek, hogy a tusfürdőkhöz hasonló folyékony termékek teljesen öntartósítóvá válhatnak. A víz, a vajak, az olajok, a biztonságos, mesterséges tisztítószerek és a csodálatosan természetes összetevők egyensúlyának megteremtésével létrehozhatók olyan kozmetikumok, melyek ápolják a bőrt és a hajat.
Ez egy finom, törékeny folyamat, melynek kivitelezéséhez türelem és kitartás kell. A receptet állandóan egyensúlyban kell tartani, hogy a végeredmény tartós, hatásos és praktikus legyen, ráadásul mesterséges tarósítószerek nélkül.
Egyensúly (és hozzáállás) kérdése, hogy a mikroorganizmusok ellen vagy velük együtt dolgozunk-e. "Az erősen tartósított termékek elpusztítják a bőrünket védő mikroflórát," - mondja Helen, a Lush társalapítója és feltalálója - "mi viszont ennél jobb termékeket szeretnénk. Egyszerre törekszünk a legjobb hatásra és a természetességre. Ezért van szükségünk a mikroorganizmusokra."
Daniel Campbell kozmetikai vegyész és fejlesztő elmagyarázza, miért olyan nehéz megteremteni a víz és az olaj megfelelő egyensúlyát a Dream Cream öntartósító verziójában. Ez egy emulzió néven ismert terméktípus, ami egyben tartja az olajat és a vizet.
"A mikroorganizmusok szeretnek az olaj és víz találkozásánál létrejött felületen megtelepedni." - mondja. "A víztartalom csökkentésével és az olaj, a glicerin és a kakaóvaj mennyiségének tökéletes egyensúlyba állításával megakadályozzuk, hogy hozzáférjenek a vízhez. Az emulzió így elég sűrű ahhoz, hogy a mikroorganizmusok az olaj és a víz közé jussanak, viszont éppen elég áteresztő képessége marad, hogy a természetes összetevők a bőrfelületre kerüljenek."
Öntartósító vagy tartósítószer-mentes?
A "tartósítószer-mentes" kifejezés elég trükkös. Azt üzeni, hogy egy termék teljes egészében mentes a tartósítószerektől. "Tartósítószer-mentes és öntartósító kozmetikumok és gyógyszerek: Elvek és gyakorlat" című, 1996-os tanulmányában Jon J. Kara és Donald S. Orth kétségbe vonják ezt. "A többször felhasználható, vízalapú termékek a jelenleg használt csomagolásban nem tehetők teljes egészében tartósítószer-mentessé csupán azáltal, hogy eltávolítjuk a tartósítószereket a receptből. Az "öntartósító" kifejezés sokkal tényszerűbb, mert a legtöbb vízalapú termék olyan kémiai rendszert tartalmaz, mely elpusztítja a mikroorganizmusokat, és/vagy megakadályozza azok növekedését."
Ez azt jelenti, hogy majdnem mindegyik "tartósítószer-mentes", vízalapú termék tartalmaz valamilyen tartósítószert - csak nem olyan típust, amit az Európai Unió tartósítószerként tart számon. A méz, a só, a kaolin, az agyag, a zsírkő, a kalamin, a kakaó- és a sheavaj mind rendelkeznek tartósítóképességgel, ha megfelelő mennyiségben használjuk őket. A szilárd termékek gyártása, a szabad víz mennyiségének csökkentése, a vákuumzárt csomagolás és a rövidebb szavatosság szintén használható öntartósító receptek megalkotására.
Öntartósító termékeinket megvásárolhatod a weboldalunkon, az applikációnkban, illetve üzleteinkben is.
További olvasnivaló:
Film megtekintése (magyar felirattal is elérhető)
Kezdőlap -