Lehet-e fenntartható a pálmaolaj?

Az olajpálma-ültetvények évről évre egyre nagyobb területeket tüntetnek el a világ esőerdeiből. Az ültetvények száma 2000 és 2012 között a duplájára nőtt. Miközben az egész világon élénk vita zajlik a pálmaolaj fogyasztásával kapcsolatban, a Lush 2018-as csúcstalálkozóján egy szakértőkből álló panel arra kereste a választ, lehetséges-e a fenntartható pálmaolaj előállítása, vagy maga a gondolat is önellentmondás. Egy dolog nyilvánvalóvá vált – a pálmaolaj problémája rendkívül összetett, és nincs rá egyetlen tökéletes megoldás. A Lush Times munkatársa, Katie Dancey-Downs riportja.

Egy kislány néz ránk a régi fotóról. Még csak hatéves, az Orang Rimba nevű szumátrai nomád törzs tagja. Közösségének egész létezése az erdőtől függ.

A fénykép azóta kísérti Chris Packham angol természettudóst és tévés műsorvezetőt, mióta 20 évvel ezelőtt elkészítette. Akkor látogatott el először Szumátrára, az Orang Rimba törzshöz. Chris számára a képen látható lány bizonyos szempontból a bolygó állapotának fokmérője lett, ezért szeretné megtalálni őt. Vajon él még? Ha igen, vajon békében, a szumátrai esőerdő mélyén, vagy a pálmaolajipar az Orang Rimba törzset is a kihalás szélére sodorta?

Chris nemrég tért vissza az In Search of the Lost Girl (Az elveszett lány keresése) című film szumátrai forgatásáról. Már tudja a választ. A film kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, milyen drámai hatással volt a pálmaolajipar az Orang Rimba törzs életére, és hogyan járul hozzá a világ többi része a problémához. Visszatérése után nem sokkal Chris ellátogatott a Lush 2018-as csúcstalálkozójára, ahol különböző fenntarthatósági szakértőkkel, vállalkozásokkal és kampányszakemberekkel együtt ő is A Nagy Pálmaolajvita egyik résztvevője volt.

A Nagy Pálmaolajvita a Lush 2018-as csúcstalálkozóján

A pálmaolaj napjainkban a keksztől a samponig szinte minden termékben megtalálható, a világ legnépszerűbb növényi olaja mögött azonban a vadvilág, az emberek és a környezet szörnyű pusztulásának sötét története sejlik fel.

A szumátrai Leuser ökoszisztéma története valójában két erdő története. Az egyik erdő dús és élő, tele őshonos növényekkel, a fák lombjai közt a vadon élő állatok vidám zajával. A másik egy szabályozott pálmaültetvény; egy kísértetváros, ahonnan az élet írmagját is kiirtották. A Leuser ökoszisztéma az egyetlen hely a világon, ahol az orangutánok, az orrszarvúk és a tigrisek együtt élnek, az olajpálma-ültetvények terjeszkedése miatt azonban lassan kiszorulnak természetes élőhelyükről. A monokultúra lakhatatlan a vadon élő állatok számára, és felborítja az ökoszisztéma törékeny egyensúlyát.

Panut Hadisiswoyo személyesen is megtapasztalhatta az olajpálma-monokultúrák hatásait. A szumátrai Orangutan Information Centre (OIC) munkatársaként a szumátrai orangutánok problémáit igyekszik megoldani, melyek közül elmondása szerint az őserdő területének csökkenése a legsúlyosabb. „A probléma az ültetvények folyamatos terjeszkedése. Rengeteg erdős terület vált az ültetvények martalékává; miközben itt beszélgetünk, az őserdő folyamatosan zsugorodik” – mondta Panut a csúcstalálkozó közönségének.

Bízhatunk a tanúsítványokban?

A panelbeszélgetés egyik fontos programpontja a tanúsítványok kérdése volt. Lehet-e fenntartható a pálmaolaj, és ha igen, honnan tudhatják a vállalkozások és a fogyasztók, hogy tényleg az?

Danielle Morley a Round Table on Sustainable Palm Oil (RSPO, Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal) képviseletében vett részt a beszélgetésen. Az RSPO a fenntartható pálmaolaj nemzetközi minősítési szabványa. Elmondta, hogy az RSPO különböző alapelveket és kritériumokat alkalmaz annak megállapítására, hogy egy adott forrásból származó pálmaolaj fenntartható-e. Az RSPO jelenleg a „nulla erdőirtás” megvalósításának lehetőségeit vizsgálja. Danielle a következőket mondta: „Az a célunk, hogy teljesen átalakítsuk a piacot, és olyan üzleti környezetet hozzunk létre, ahol a fenntartható pálmaolaj jelenti a normát.” Az RSPO és a hasonló kerekasztalok a minősítések mellett fontos kommunikációs platformként is működnek.

Fiona Wheatley, a Marks and Spencer fenntartható fejlődési menedzsere képviseli a kiskereskedelmi szektort az RSPO-ban. Egyetért abban, hogy a Kerekasztal segítségével olyan diskurzus indulhat, mely valódi változást hoz. Emellett azonban problémája van a „fenntartható” kifejezés használatával, helyette folyamatos fejlődést és alkalmazkodást szeretne látni. Fiona mindenkit szeretne emlékeztetni rá, hogy a túléléshez szükségünk van a természetre. A döntéshozási folyamat középpontjában a természetnek, a közösségeknek és az egyes embereknek kell állnia, a sikerhez pedig folyamatos fejlődésre van szükség. Fiona szerint ez sokkal fontosabb, mint egyszerűen „kipipálni egy feladatlistát”.

Teljesen fel kellene hagynunk a pálmaolaj használatával?

A bevásárlóközpontok polcai közt járva alig találunk olyan terméket, amely nem tartalmazza ezt a látszólag elengedhetetlen összetevőt. A pálmaolaj olcsó és sokoldalú, ráadásul az olajpálma a legnagyobb hozamú növényi olajnövény. Nem csoda, hogy az élelmiszer- és kozmetikaipar nem tud betelni vele.

Bár egyes cégek teljesen felhagytak a használatával, hosszú út vezet odáig, amíg sikerül teljesen kitörölni a köztudatból a pálmaolajat. Addig is mit tehetnek a cégek és a fogyasztók, ha tényleg nem szeretnének felelősek lenni a további erdőirtásért?

„Az adott cég céljaitól és a számukra fontos értékektől függ” – mondja Fiona Wheatley, hozzátéve, hogy számos olyan céggel találkozott, mely a pálmaolaj használatának megszüntetése helyett a pálmaolajjal kapcsolatos problémák felszámolását tűzte ki célul. "Ez a téma előkelő helyen szerepel az egyes kormányok és iparági szervezetek napirendjén is. Ha nem kerül elő a probléma, a mai napig minden a régi kerékvágásban menne, sokkal több erdőt veszítettünk volna el, a gyártás pedig sokkal kevésbé fenntartható módon zajlana, mint most.”

Természetesen ő is tisztában van vele, hogy sokakat frusztrál a változás lassúsága. Még hosszú út áll előttünk, a környezetvédelmi célokat pedig csak mindannyiunk közös munkája árán érhetjük el. Simon Constantine, a Lush beszerzési osztályának vezetője a pálmaolajjal kapcsolatos problémákkal való küzdelemmel töltötte az elmúlt évtizeddel, miközben személyesen is láthatta a szumátrai pusztítást. Simon véleménye a következő: „Ha a megfelelő ökoszisztémában él, emellett a természetes környezettel és a környéken élő emberekkel is megfelelő kapcsolatot ápol, az olajpálma remek növény lehet. Sajnos azonban még soha nem láttam példát erre.” Szerinte a megfelelő területekről származó megfelelő összetevők felkutatása jobb módszer a kereslet kielégítésére.

Az OIC-t képviselő Panut Hadisiswoyo számára a probléma gyökere az olajpálma gyökereiben, azaz termesztésének módjában keresendő. Véleménye szerint egyszerűen nincs több hely a bolygón az olajpálma-ültetvények számára. A pálmaolaj jelentősen hozzájárult Indonézia gazdasági fejlődéséhez, és Panut pontosan tudja, hogy sok fiatal ebben az iparágban látja a saját jövőjét, ugyanakkor hisz benne, hogy a permakultúra alkalmazása lehetőséget ad egy alternatív jövő megteremtésére, miközben lehetővé teszi, hogy a kistermelők is komolyabb bevételre tegyenek szert. „Megoldást kell kínálnunk arra a problémára, hogyan javíthatjuk a helyi közösségek megélhetését monokultúrák és pálmaolaj nélkül” - mondja. „Mindannyian felelősséggel tartozunk ezért. Nem elég beszélni, cselekedni kell.”

Hogyan tovább?

Chris Packham fontosnak tartja hangsúlyozni: az olajpálma-monokultúrák egy globális probléma, az általános túlfogyasztás tünetei. Szeretné, ha megvizsgálnánk, milyen hatással van az emberi faj a bolygóra. Szerinte is most van itt a cselekvés ideje. „Nem lehet kifogás, hogy bonyolult a helyzet. Ha van valami, ami azonnali megoldást igényel, nem számít, hogy bonyolult, azonnal meg kell oldani. Nem marad elég erdőnk, ezért most rögtön abba kell hagyni az erdőirtást. Ha nem marad erdő, nem marad remény sem” – mondja. Chris bevallotta a csúcstalálkozó közönségének, hogy Szumátráról való visszatérése óta igyekezett pálmaolajmentes életet élni, de nem járt sikerrel. A pálmaolaj mindenütt ott van.

Ahogy Chris példája is mutatja, a pálmaolajat tartalmazó termékek teljes bojkottja szinte lehetetlen. A beszélgetés számos résztvevője jelezte, hogy mindez egyúttal felesleges erőfeszítés is, mert a pálmaolajat tartalmazó termékek elhagyása önmagában nincs hatással az iparágra. A Sumatran Orangutan Society képviseletében Helen Buckland ehelyett azt tanácsolta, próbáljuk konstruktív megoldásokkal elősegíteni a világ veszélyeztetett erdőit. „Számos megoldás létezik, és mindennél fontosabb, hogy hallassátok a hangotokat.” Helen azt tanácsolta a résztvevőknek, írjanak a cégeknek, és helyezzék őket nyomás alá. Emellett fontos, hogy mindenki megtalálja azokat a szervezeteket, melyek számára fontos értékeket képviselnek, és kövesse a példájukat.

A pálmaolaj problémájára nem létezik egyetlen tökéletes megoldás A panel résztvevői nem feltétlenül értenek egyet a cselekvés módjával kapcsolatban, abban viszont mind megegyeztek, hogy az emberek közös erejére van szükség a változáshoz.

De mi a helyzet az Orang Rimba törzsbe tartozó kislánnyal, akit Chris évekkel ezelőtt lefotózott? Vajon felnőtt nő, aki ugyanabban az erdőben él, ahol az ősei is éltek? Chris megtalálta a válaszokat a kérdéseire, de a válaszoktól csak még dühösebb lett a pálmaolaj-iparra.

Nézd végig a teljes beszélgetést itt.

Ha többet szeretnél olvasni a Lush és a pálmaolaj kapcsolatáról, itt megteheted.